Az utolsó hétvége. Szombaton sokáig aludtam, pakolásztam, írtam megint egy kicsit a szaktanácsadás dolgozatot, de még mindig nincs kész. Sebaj, ami késik, elmúlik... Voltam a Schlossplatz-on, kicseréltem a bögrémet, mert rájöttem, hogy a másik fajta jobban tetszik. Délután beszéltem Pankával, valamint jó utat kívántam Gyurinak is, vasárnap hajnalban utazott haza, vonattal. Este pedig... kapaszkodjatok meg: a fotóssal találkoztam. :)) Forralt boroztunk a főtéren, utána beültünk egy kávézóba, majd megkérdezte, hogy nincs-e kedvem moziba menni. Volt kedvem! :D Megnéztük az Avatar-t. Panka szerint most mindenki azt nézi. Csomó pozitívummal zártam az estét: a srác nagyon aranyos volt, nagyon sokmindenről tudtunk beszélgetni. Éreztem, hogy egyre jobban megy a német, ezt ő is megjegyezte. Valamint a film is nagyon jó volt: megértettem teljesen - bocsánat, de büszke vagyok magamra! :D:D Szombaton kb. ennyi, volt vagy 3 óra mire hazaértem, külön élmény volt az éjszakai busszal hazamenni, a sok részeg német fiatal között utazni. :D:D

Mondanom sem kell, nem bírtam aludni este, már nagyon izgulok a hazaút miatt. Ilyen se volt mostanában, hogy az ébresztő előtt keltem fel. :)) Kitakarítottam a szobát, a fürdőt, a wc-t és a folyosót, majd elkezdtem cuccolni. Hála a Baby mérlegének, mindent ügyesen el tudtam rendezni, nehogy túlcsússzon a megengedett limiten. Szóval a bőröndök sorolnak, én már izgulok, a család és a barátok otthon várnak: kell ennél több?? Nem kell. Azt hiszem ez megfelelő zárszónak. Most elköszönök egy kis időre, zárul Csibus mókatára, de január 13-án folytatás következik, addig pedig személyesen is tudok mesélni, mi is történt velem ezalatt a 11 hét alatt. Olyan hamar eltelt, pedig még most volt, amikor megszeppenve beléptem a kis sötét szobába. :) Azóta persze nagyon sok minden történt, és egy percet se unatkoztam, semmit nem bántam meg, hogy máshogy kellett volna csinálni. :)) Legfőképpen azt nem, hogy belefogtam ebbe az egészbe. Na de elég az érzelmeskedésből. Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott a történetben ezen a felületen. Ezúton kívánok mindenkinek Kellemes Karácsonyt és Boldog Újévet! Ja, és megfogadtam, hogy a Pannuska idézetével zárom az első fejezetet. Ezt a meglepetés Mercivel kaptam még októberben a repülőtéren:

"Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem."