A mai nap az eddigiek közül az egyik legszebbnek mondható, hiszen egy itteni álmunk vált valóra és ismét rájöttem, hogy mennyire jó magyarnak lenni. Egésznapos kiránduláson voltunk az 5 csaj. Első állomásunk Donaueschingen volt, ami arról híres, hogy itt ered a Duna. Annyit olvastunk és tanultunk róla, hogy mindenképpen el akartunk jönni ide. És ma végre sikerült. A városban van bent egy emlékmű, ahol emléktáblák sorakoznak: 2 magyarral is találkoztunk és mindkettő olvasásakor kirázott a hideg. Belegondoltam ugyanis abba, hogy itt vagyunk a kezdetek kezdeténél, annak a folyónak az eredeténél, ami nekünk, magyaroknak mekkora nagy jelentőségű természeti kincsünk. Az emlékmű után kisétáltunk a város határába, a tényleges eredethez: két patak, a Brigach és a Breg találkozása után ez a pár méter széles folyócska Dunaként halad tovább. Hihetetlen és hatalmas élmény volt. Megkoronázta az egész napot a gyönyörű tavaszi időjárás is. Donaueschingen után pedig a Bodensee felé vettük az utunkat. Igaz, hogy jártunk már Konstanzban, de ez volt a legegyszerűbb uticél, a többi város sokkal több átszállást igényelt volna, és mivel ötünk közül 2 ember nem volt még itt, nekünk hármunknak pedig elsőre is olyan volt, hogy bármikor szívesen visszatérünk, így esett a választás újra Konstanzra.Sétáltunk a városban, lementünk a kikötőbe, megcsodáltuk a svájci havas hegycsúcsokat. Vásárolgattunk is egy kicsit: vettünk magunknak Pankával 1-1 sálat. Estefelé indultunk haza, és olyan fél 11 magasságában értünk be a koliba. Nagyon elfáradtunk, úgyhogy siettünk is a fürdéssel és a fekvéssel.

folyt. köv...