Végre-végre-végre!!!! Megérte próbálkozni!!! Olyan jó volt a házibuli!!! :D:D De előtte gyorsan a nap eseményeiről: voltam természetvédelmen, de most nem tetszett, nem értettem annyira, amennyire eddig. Utána volt munkamódszerek előadás, ahol ügyes-okosan összeállítottunk egy diagramot az excelben. Az lesz az évvégi gyakorlati jegy, hogy írni kell majd egy tudományos cikket a fa szárításáról: nedvességváltozás, stb. Sztem nem lesz nagyon nehéz, irodalmat, mindent kaptunk hozzá. Óra után hazajöttem, hajat mostam, beszéltem Mártikával és Pankával, mentek a Lovardába Depresszió és Rómeó Vérzik koncertre. Megint elkenődtem. :( Igazából nem is volt sok kedvem menni a házibuliba, de úgy voltam vele, h majd megjön útközben. Így is lett!! Odaértünk olyan fél10 körül, és kiderült, h a fél12-es busszal haza kéne mennünk, mert utána nemigen van közlekedés fél6ig. Úgy voltunk vele, h csak elmegyünk vele, mert mit csinálunk fél6-ig. A hely amúgy nagyon szép volt, egy tradícionális középkori német egyesület lakása, és itt laknak az egyesületi tagok, akik diákok. Na ennek ez egyesületnek a vezetője Laci, aki meghívott bennünket. Kb 20-an lehettünk: volt bárpult, dj, kaja-pia. Az emberek nagyon aranyosak és kedvesek voltak, a kezdeti gátlásokat hamar levetkőztük, és beszélgettünk elég sokat, még táncoltam is. Sőt, a Dj annyira kedveskedni akart, h megkérdezte milyen zenét szeretek, és külön nekem berakott egy System-számot. :D Mondanom se kell, h a fél12-es busszal nem mentünk el, majd csak a fél6-ossal. Fél7 volt, mire hazaértünk. Fáradt voltam, de nagyon boldog. :D

Szombaton felkeltem olyan 1 óra körül, de nagyon nem voltam jól. Itt szeretném leszögezni, h tuti nem másnaposság, nem ilyen szokott nálam lenni. Egész nap hasmenés gyötört, kajálni se bírtam. Remélem semmi komoly, a többiek szerint a töményen édes koktéloktól fáj a gyomrom. (Lehet, bár nem ittam sokat) Nem is ebédeltem a többiekkel, pedig nagyon finomat főztek: zellerkrémleves és sajtszószos pulykamell tésztával. Aranyosak voltak, mert hozni akartak vacsorára, de mondtam h örülök h a tea és a keksz megmarad. De majd holnap együtt ebédelünk, utána pedig stuttgarti városnézés, az ISO-sok segítségével. Ők az a szervezet, akik a külföldi diákoknak szerveznek mindenféle programot, több-kevesebb sikerrel. Mindegy, mi megyünk, aztán majd lesz valahogy. Ja, bemutatkozott a srác is az új szomszédságból: török, de a nevére nem emlékszem. Ő is angolul beszél... Kaptam tőle még török édességet is (nem mézet:D ), majd ha jobb lesz a gyomrom, megkóstolom. Most még fent leszek egy kicsit, Anyát várom, mert már 2 napja nem beszéltünk. Utána lefekszem aludni, hátha holnapra elmúlik ez a nyavaja.

folyt. köv...