Reggel olyan jó dolog történt, amire mindig szívesen ébredek: esett a hó!! :D:D Elhúztam a függönyömet, és a törött asztalon és a bicikliken túl most szép fehér táj tárult a szemem elé. A boldogság-hormonok nyilván elkezdtek termelődni, nekivágtam hóesésben az útnak, irány Kriszti. Megfőztük a paprikáskrumplit, nagyon finom lett. :D Utána rövid pihenő következett, merthát tele hassal nem lehet semmit sem csinálni. Délután pedig megindultunk Ludwigsburgba, Stuttgarttól kb. 20 percre van ez a kisváros. Láttam már korábban a francia srác képei között, h mennyire szép hely, ezért is döntöttünk mellette. Odaértünk, kiderült, hogy itt is van karácsonyi vásár, ez most barokk stílusban. Szétnéztünk, nagyon jó hangulatú volt, de nem annyira jó, mint az esslingeni. Ittam forralt bort, hoztam poharat: ez most piros színű, csizma alakú, és igen, már a negyedik. De nem baj, mert mindet másért hoztam, és más-más dologra fog eszembe jutni róluk. :)) Utána pedig megkerestük (kis segítséggel) a helyi kastélyt, sétáltunk a kastélykertben, majd pedig tekintettel arra, hogy szürkült és kezdett nagyon hideg lenni, elindultunk haza. Krisztihez vettük az irányt, és befaltuk a maradék paprikáskrumplit. Annyira jól esett, olyan csendben evett mindenki, mint aki egész nap éhezett. Utána ledőltünk egy kicsit, mert megint tele lettünk, én majdnem elaludtam, de erőt vettem magamon és elindultam haza. Kaptam egy meghívást estére diszkóba, a francia szomszédom kérdezte, h van-e kedvem hozzá. Mondtam neki, h sajna holnap korán kell kelnem, mert megyünk Nürnbergbe, majd legközelebb... Gyors lejelentkezés otthon, Patrusék nálunk alszanak, de az ágyam használatának szabályait szerencsére ismerik, szóval kein Stress. :D:D Ja, és a mai nap megszületett két bölcs mondat, egy Krisztitől, egy pedig Baby-tól. Ezzel zárom a mai napot:

"Honnan tudnám, hogy szokott egy szakállas ember borotválkozni?!" (Sztem sehogy!!)

"Nem tudom, mi történt, de az biztos, hogy mi túltéltük. " (hatalmas füst gomolygott felénk)

folyt. köv...