Reggel voltam projektmenedzsment előadáson: kifejezetten tetszett. Nagyon közvetlen volt a tanár, csinált egy kb. 16 diából álló előadást, de úgy, hogy segítsünk neki összerakni, beszéljük meg a dolgokat, és ő a mai technikának köszönhetően az érintőképernyőn bele tudott írni a diákba. Nagyon éltem (by Fónagy Évi) :D Egyedül ebédeltem, mert a többiek elmentek már délben, nekem meg 1ig volt órám. Délután angolórám volt: írtunk dolgozatot, és bibi én lettem készen leghamarabb. Este azután elmentünk a TMS-be (itteni bulihely), mert színházi előadás volt. Végülis kiderült, hogy improvizációs színitársulat, aminek méginkább örültem, mert az otthoni Beugrót is nagyon szerettem nézni. A baj csupán annyi volt, h túl gyorsan beszéltek és csak töredékét értettem. Ja, tényleg, majdnem elfelejtettem: amikor bementünk, kaptunk egy-egy pohár pezsgőt (nyami), aminek a talpára számok voltak írva: ez volt a tombola. És képzeljétek olyan dolog történt, ami otthon soha: nyertem-nyertem!!! :D Az én számomat húzták ki legelőször. Nyertem egy lyukasztóval egybeépített vonalzót. Ez nagy szó! :D Sajnáltam a többieket, mert ők nem nyertek.:( Ja, és megtudtam az este folyamán, hogy Gina, Lilla és Gyuri is második lett a TDK-n, ezúton is gratula, nagyon ügyesek voltatok! Este a szokásos beszélgetés, lassan menni kéne aludni, gyógyulgatni kéne.

A mai blog végére szeretnék egy kis szösszenetet írni az itteni emberekkel kapcsolatos észrevételeimről. Azt már Attila is megmondta, h szerinte nem nekem valóak az itteni németek, és kezdem belátni, h igaza van. Persze ez nem vonatkozik mindenkire, mert vannak nagyon rendesek is. Most az utca emberéről beszélek, akivel összefutok a boltban, az utcán vagy a buszon. Azt már korábban megállapítottam, hogy készségesebbek és segítőkészebbek mint mi, magyarok: pl. útbaigazítást illetően, vagy a pénztárosokat tekintve. Mindig mindenki szép napot kíván a másiknak, és ez olyan kellemes. Viszont azt is leszűrtem, h itt nem ugyabból az "illemtankönyvől" tanultak az emberek. A fiúk/férfiak pl nem engednek előre az ajtónál, ez a német lányoknak nem rossz, de nekem még szokni kell, h felborítanak a bejáratoknál. :) A második ilyen negatív megállapításom, h ez egy köpködős nép: csak úgy lazán az utcán, fiatalok-idősek egyaránt. Katit a szórakozóhelyen (!!!) köpték le a múltkor véletlenül, engem meg a buszon (!!!). De ez náluk nem fura. A harmadik a kedvencem, mert ez otthon is mindig szemet szúr, és másnak is hajlamos vagyok segíteni megoldani: nem teszik oda a kezüket ásításkor! Ma pl egy szőke tip-top kisjány ásított az arcomba egy akkorát: Boleccel ezt úgy szoktuk volt mondani, hogy rendesen látszódott a bélperisztaltikája.:D No de ahány ház, annyi szokás. Az viszont bizonyos, h ilyen téren nem fogok honosodni.

folyt. köv...